CSEPEL

A nyolc éven át kormányzó szocialista vezetés eredményeinek és hibáinak értékelése „megtörtént” a tavaly tavaszi, majd az őszi választásokkor. Szerintem a szocialisták már „túl vannak a vereségen”. Lehet persze, hogy egyesek még mindig másban, a körülményekben, a Fidesz nemtelen politikájában, az országos és helyi politika hibáiban, egyes személyekben keresik az okokat. A „köldöknézésnek” azonban semmi értelme. Semmi, mert közben azért történt és történik egy s más kis hazánkban. A hatalmon lévők alól például elfogyott a „kétharmad.” Ez persze a „Kedves Vezér” és szűkülő táborának a gondja. Az ország és ebből adódóan a mi problémánk ennél jóval nagyobb: lassan tönkre megy az ország. Vele együtt mi is. Az esetleges összeomlás romjai pedig rettentő nehézzé tehetik az  „újjáépítést”.

 

A változás tehát elkerülhetetlen, és nem csak azért, mert ez az egyetlen örök jellemzője életünknek. Ezért üzenem a köldöknézőknek – nem kívülről szurkolva és nem mindentudóan –, szerényen és halkan: az embereket az érdekli, mit ajánl az MSZP a válság megoldására. Mit kell tenni a viharos tengerre „kormányzott” ország nyugodtabb, békésebb kikötőbe irányítása, a gazdasági visszaesés megállítása, a munkanélküliség csökkentése, a biztonságosabb megélhetés, a jövő kiszámíthatóbbá tétele, s végül a társadalmi robbanás elkerülése érdekében? Tud-e az MSZP – reális programmal –, összefogni minden olyan erővel, amely most országban és nem pártban gondolkodik? Képes az összefogást megszervezni?  Megértette-e, hogy nyitott, az emberek problémáira figyelő, párbeszédre, együttműködésre kész politizálásé a jövő? Elfogadta már, hogy a kapitalizmus gazdasági, pénzügyi alapjai további építésével, fejlesztésével párhuzamosan kell megteremteni a szociáldemokrata értékek társadalmi alapjait, az élhetőbb emberi körülményeket, környezetet? Ezek most a választ igénylő kérdések. Ha rosszak a válaszok, jön a JOBBIK!

 

Minden, így ez is lehetséges. Elkerülni – nagy feladat, óriási felelősség. Megkerülhetetlen feladata, felelőssége a baloldalnak. Sok, nagyon sok múlik rajtuk, de a baj már nagyon nagy. Nem az a gond, hogy megszakadtak a tárgyalások az IMF-el, vagy, hogy Barroso – éppen karácsony előtt –, meg kellett, hogy írja levelét. Nem éppen karácsonyhoz illő levél. Egy felelős európai vezető azonban, a közelgő karácsony ellenére sem tehetett mást. Talán annyit igen, hogy korábban megírja. Olvasva a nyilvánosságra került levéltöredékeket, az első gondolatom az volt: szégyen! Nem az enyém, nem az országé, hanem azé, azoké, akik kétharmados fülkeforradalmukkal ide juttatták az országot. Azoké, akik tisztességes választási program nélkül becsapták választóikat, akik alkotmányozási kényszerről beszélve, maguk alá gyűrtek minden hatalmi ágat, csakhogy ellenőrzés, „fékek” nélkül uralkodhassanak. Azoké, akik IMF nélküli gazdasági fellendülésről beszéltek, s látva, hogy az ország fejlődése megállt és a jövő év inkább a „viharkabát” éve lesz, most azzal áltatnak minket, hogy majd „2013 lesz a felemelkedés éve”.  Ezek az igazi bajaink, ezek vezettek a Barroso leveléhez.

 

Számomra a levél – bár még nem ismerem teljes terjedelmében –, másról is „szól”. Arról, hogy „egyedül” nem fog menni. És most nem csak az IMF-re vagy Európa perifériájára való sodródásra gondolok, bár ennek is komoly esélye van. Arra sem, hogy ahogy fentiekben írtam, a baloldalnak össze kell fogni az alkotmányosan megtagadott, elveszettnek látszó köztársaság megmaradt erőivel. Többre van és lesz szükség. A végső összeomlás elkerülése elkerülhetetlenné teszi, hogy a jobboldal meghatározó, az ország sorsáért valóban felelősséget érző politikusai, gazdasági erői is végiggondolják: a gazdasági csőd őket is elsöpörheti. Persze vacillálhatnak még. Lehet még mondogatni, hogy mindenért a szocialisták a felelősök. Kétharmados törvénnyel ki is lehet őket „átkozni”. Azzal is lehet „érvelni”, hogy „a mi fiunk ez a Viktor, és csak rendet akar végre ebben az országban”. Uraim! A jelent még talán, de a jövőt már nem a fiúk alakítják. Ideje van az összefogásnak!

 

Karácsony van, és én még reménykedem.