CSEPEL

Harcban áll az ország vezetője. Orbán Viktor - hasonlóan mint az észak-koreai teljhatalmú Kedves Vezető - emberfeletti küzdelmet, gazdasági élet-halál harcot vív, nap, mint nap, az ország, a haza ellenségeivel. A harc Magyarországon kívül-belül kétfrontos, de egyes hadászati szakemberek szerint már „körkörös”. Egyik oldalról a gyarmatosítók, a tatárok, az uzsorások, a bankok, bankárok, a hajléktalanok, az országot tönkretevők, a válságot okozók, a külföldi befektetők. Továbbá a kultúrát kisajátító bal-liberális értelmiség, a Zöldpardonért tüntető tízezrek, az állam gondoskodását elváró, dolgozni nem akaró, túlfizetett nyugdíjas rendőrök, tűzoltók, leszázalékoltak, a tüntető tízezrek, a munkaellenes, sztrájkokat szervező szakszervezetek, a hálátlan vállalkozók, a növekvő számú elégedetlenkedők. Szinte lehetetlen már felsorolni. Másoldalról pedig, naponta kell szónokolni, ígérgetni, saját tábora, hátországa kitartása érdekében. Szavazótábora mégis egyre csökken. Feltétlen hívei, csinovnyikjai, helyi vazallusai is egyre több hibát követnek el. Ráadásul nem restellik félteni fülkeforradalommal megszerzett hatalmukat. Leginkább a polgármesterek nem akarják a jót. Nem jó nekik a készülő önkormányzati törvény, másképp akarják átszervezni a közoktatást, s azt merik gondolni, hogy szükség van rájuk a Nagy Újjászervezésben. Bár lehet, hogy rosszul látom, hiszen nem vagyok újjászervezési szakértő. Ez már nem újjászervezés, mondják a nálamnál okosabbak. Már csak a hatalmat, s vele járó egzisztenciát kell menteni, bebetonozni, átmenteni, addig, amíg megvan a fülkeforradalmi kétharmad. A harc megnyeréséről, az országról, az emberekről már nincs is szó. A hatalom megtartásáért vívott tusa azonban még sokáig eltarthat. Belerokkanhatunk, de „ez a harc végső”… Úgy legyen!